Mitől nőies valaki?

 Mitől nőies valaki? Örök klasszikus kérdés. Mint hogy az is, hogy pontosan mi is a nőiesség?

 Azt gondolom, hogy ez egy rendkívül komplex fogalom, és egyéni szinten eltérhet. Az biztos, hogy először is nőként meg kell tudnom élni a saját nőiességemet. Ez azt jelenti, hogy figyelmet szentelek az életemben ennek a témának, és ez a praxis napi szinten kell, hogy megjelenjen. Akkor elkezdődhet az a folyamat, hogy körvonalazódni kezd számomra a nőiesség fogalma.

• De hogyan kezdjem el a folyamatot?

    A figyelem gyógyító hatása

 Először megfigyelem, hogy hogyan jelenik meg az életemben nap mint nap, aztán rátekintek, és megnézem, hogy milyen érzéseket kelt bennem a kép, amit láttam.

 Természetesen 14 évesen, mikor fekete pulcsiban és bakancsban jártam, ez egyáltalán nem volt központi kérdés. De annál inkább az 2 gyermek után, akik éppen kirepülni készülnek a családi fészekből.

 Én úgy gondolom, hogy a saját nőiességünket gyakorlatilag meg kell alkotnunk, és ez egy kreatív folyamat. Nem tudjuk kívül keresni a válaszokat erre a kérdésre, mert akkor csak mások nőiességével találkozhatunk. Magunkat kell megfigyelni nap mint nap.

• Vajon milyen női szerepek vannak az életemben?

 Fel kell tennem magamnak az alapvető kérdéseket. Például, hogy miben jelenik meg számomra, hogy mutatkozik meg az én életemben, miként bontakozik ki a saját nőiességem a mindennapokban?

 Anyaként élem meg a saját nőiségemet? Vagy éppen kreatív alkotó nőként? Vagy feleségként élem meg elsősorban? Én milyen női szerepekben vagyok a hétköznapjaimban?

 Mert ebben a kutatásban valóban magunkhoz kapcsolódunk. Így tud aztán fokozatosan feltárulni előttem először is egy helyes önismereti kép. Ha ezt felvázoltam magamnak, akár egy körben körcikkenként jelölve, hogy lássam az arányokat, hogy melyik terület milyen arányban van jelen, akkor aztán kezdődhet a munka!

• Hogyan tudok változtatni?

     Hozott mintáink feltérképezése

 Tetszik e nekem ez a kép? Tudok e változtatni rajta, ha esetleg nem tetszik amit látok?

 Itt érdemes ezen a ponton azonban megvizsgálni a hozott mintáinkat is. Gyakran leragadunk a múltban, az anyai és nagyanyai mintáknál, és vagy ismételjük, vagy éppen megtagadjuk azokat. Ilyenkor fontos tudatosítanunk, hogy egyik sem mi vagyunk. Mert a tagadásban is csak a valami „ellen motiváció” nyilvánul meg.

 A lényeg azonban az önazonosság. Csak te magad alakíthatod ki, és élheted meg a benned élő nőt. Vizualizáld, hogy kivé szeretnél válni!  Ne hasonlítgass, hanem magadra fókuszálj. Csak így vagy képes megismerni és alakítani a saját belső és külső világodat.

 Tegyél minden nap valami pluszt azon a területen, ahol hiányt észlelsz! Így tudjuk alakítani magunkat szépen lassan, és persze kreatívan. Ez is valójában egy alkotási folyamat, ahol mi magunk vagyunk a szobrászok és mi magunk vagyunk a márvány is.

😊